Dezinformáltság, túlinformáltság és reakciók
Csak számítógépre és internetkapcsolatra, valamint van szükségünk és voálá: az összes információ, tartalom és ötlet az ölünkbe hull.
Számtalan írott, rádiós és képi tartalom, valamint hirdetőtáblák, graffitik, pólókra írt jelek vagy szövegek, üzenetekkel teli plakátok kerülnek a szemünk elé, míg várunk a metróra vagy a buszra. De akkor is, mikor hallgatjuk a zenét egy üzletben vagy bevásárlóközpontban. Minden információ, mindennek van üzenete.
Mindez sok információt és sok ingert foglal magába, amelyeket fel kell dolgoznunk.
Igen, az összes információt, mindent egyszerre dolgozzuk fel.
Érdekes lenne megkérdezni magunktól:
Hogy lehet, hogy ennyi sok információval, számtalan információforrással és többféle médiaplatformhoz való hozzáféréssel mégis ennyire félreinformáltak vagyunk?
"Nem!", mondanánk, mi nem vagyunk rosszul informálva.
Rendben, nyilván bizonyos témákban tudatosan választottuk ki az igaz információt, hitelesen hozzáigazítva ahhoz, amit meg akarunk tanulni vagy szerezni, biztosítva, hogy megalapozott döntést hozzunk.
Természetesen olyan kérdések esetében, amelyek valóban fontosak nekünk, vagy közvetlenül érintnek bennünket, rendelkezünk egy „megfelelően hiteles elemzéssel”, ami gyaníthatóan több mint elég.
Az is lehet, hogy ez a fajta elemzés az egyetlen lehetséges és használható (kivéve persze, ha az adott kérdésben szakértők vagyunk vagy nagyon specifikus dologra van szükségünk).
Tehát tudatosan érünk el különféle típusú információkat, majd beépítjük azokat gondolkodási rendszerünkbe. Ez a folyamat érzelmi egyensúlyt és bizonyosságot nyújt számunkra, és ennek alapján döntünk, cselekszünk vagy formáljuk magunkat. Viszont ez a folyamat és annak eredménye csak akkor áll elő, ha kellően hiteles elemzést végzünk, illetve akkor is, ha nem.
Más témákban azonban vagy nem vagyunk kellőképpen tájékozottak, vagy olyan információözönnel illetve egymást kiegészítő vagy egymásnak ellentmondó túlzott ingerekkel szembesülünk, hogy nem is túlinformáltak, hanem „túl sokkoltak” leszünk.
A következő videó elmagyarázza ezt a "túl sokkolt" állapotot. Az internetes tartalom hatására összpontosít, de lehetővé teszi, hogy analógiát készítsünk minden médiatartalomra és annak utóhatásaira, valamint az emberekkel és az emberek közötti többirányú kapcsolatra, mind szemtől szembe, mind a médián keresztül.
Amit az internet csinál az agyunkkal https://www.youtube.com/watch?v=cKaWJ72x1rI A felirat engedélyezéséhez használja a beállító gombot!
Az üzenetek, a tartalom, a média és az információk ezen túlzott ingerözöne azt a benyomást keltheti bennünk, hogy az igazság birtokában vagyunk. Csupán meg kell győződnünk arról, hogy biztosak vagyunk benne, és keresnünk kell egy kis nyugalmat, ami segít erre a felismerésre jutni.
Miért fordulnak elő téves információk, üzenetek, előadások?
A forgalomban levő nagy mennyiségű információ, üzenet és tartalom miatt azt kell feltételeznünk, hogy valószínűleg némelyik hír nem a teljes igazságot fedi, valamint az is tény, hogy minden információ és üzenet mögött sokféle szándék állhat..
A következő kérdés az lenne, hogy miért terjesztenek széles körben szándékosan hamis információkat?
Oké, nézzük először a könnyű részt.
Lehet, hogy valamikor életed során hazudtál már. Vajon miért tetted?
Az álhírek hazugságok: hazugságok, félhazugságok, féligazságok és elhallgatás által elkövetett hazugságok.
De hogyan lehet az, hogy a legtöbb ember a hamis híreket is elhiszi és vírusként továbbítja ezeket az álhíreket, amikor egy teljesen komplex rendszerhez van hozzáférése, ahol sok ember léphet kapcsolatba egymással, ellenőrizhet bármilyen információt, sőt átfogóbb, kritikusabb és változatosabb információkhoz juthat, mint valaha?
Ennek egyik fő oka, hogy a hamis hírek az érzelmekre hatnak.
Azonnal szíven üt bennünket, "megérezve, milyen témákra vagyunk érzékenyek", és aktiválja legnagyobb félelmeinket.
Egy másik lehetséges ok az, hogy olyan rendszerben élünk, ahol az idő drága.
Igen, belemerülünk az „élet zűrzavarába”, amelyhez adjuk hozzá az „üzenetek, ingerek és feladatok kavalkádját”. Ha ebben a környezetben élünk, akkor tényleg nincs elég időnk sem az információk ellenőrzésére, sem a saját döntéseink meghozatalára.
A kérdés azonban az, hogy amikor az információ hamis volta már kiderült, és sokféle információforrás és személy nyújt nekünk helyes információkat, akkor miért olyan nehéz hinnünk ez utóbbiaknak?
Ennek egyik fő oka: elszabadult félelmeink. Nem csak amiatt való félelem, „hogyan akarom, hogy a társadalom működjön”, hanem szorongás amiatt, hogyan akarom én, hogy mások éljenek, és aztán ezeket az aggodalmainkat összevetjük saját tapasztalatainkkal és potenciális lehetőségeinkkel. Vagyis: "egy olyan élettel, amelyet magunknak akarunk". Ez egyúttal aktiválja elfojtott nyugtalanságunkat, miközben ez egy teljesen normális folyamat.
Még egy fontos szempont tartozik ehhez: Vagy átvesszük az irányítást az „érzelmi gombjaink” felett, vagy minden inger, üzenet, interakció, tartalom vagy a médiaüzenet átveszi az irányítást érzelmeink felett, és ők határozzák meg, kik is vagyunk.
Van egy másik fontos szempont, amelyet figyelembe kell venni. Minden nagyobb szándékosan terjesztett álhírrel párhuzamosan beindul egy „nagyon erőteljes médiakampány, hogy lejárasson és hiteltelenítsen” minden olyan személyt, csoportot vagy üzenetet, amely valós információkat, valamint hiteles és igaz híreket kínál.
És amint ezt a hamis hírt közzéteszik, "a lejárató és hiteltelenítő folyamat" nagy részét nem a "rendszer" fogja beindítani, hanem mi magunk tesszük ezt meg.
Hamis hírek vagy dezinformálás: még többet a koncepcióról és a tényekről
Miért olyan könnyű az álhíreket elhinni, és hogyan ismerhetjük fel őket?
Miért olyan könnyű az álhíreket elhinni, és hogyan ismerhetjük fel őket, feltöltötte CBC News https://youtu.be/UF3TrTIZbCA A felirat engedélyezéséhez használja a beállító gombot!
Nézzünk meg egy másik új koncepciót: "szándékosan terjesztett hamis információk" vagy röviden: "hazugságok terjesztése"
Hogyan szállhatunk szembe hamis hírekkel?
A következő videó néhány „gyors és hasznos” tippet tartalmaz a „hamis hírek vagy üzenetek” kezelésére, amelyek bármilyen forrásból, médiahálózatból, személytől vagy csoporttól származhatnak:
Figyeljünk fel arra, ha szokatlan URL-eket látunk
A hamis hírek észlelésének 5 módja https://youtu.be/g2AdkNH-kWA A felirat engedélyezéséhez használja a beállító gombot!
Ezek nem pontosan fedik a hamis hírek fogalmát.
A hamis hírek néha csak üzenetek vagy információk, amelyek riadalmat, ijedelmet, vitákat akarnak előidézni, megosztják az embereket, befolyásra, véleményvezérségre törekszenek, trendeket állítanak fel, kételyt akarnak kelteni, vagy csak tesztelik az emberek reakcióit. Ennek ellenére mindez nagyon megnehezíti azt, ha valaki az adott információhoz kapcsolódó forrást akarja megtalálni, hiszen az álhír már megindult a lejtőn.
Sztereotípiák, előítéletek és diszkrimináció
A sztereotípiák olyan beágyazott vélemények, általánosítások vagy szisztematikus hozzárendelések a tulajdonságokról vagy jellemvonásokról, amelyeket egy adott társadalmi csoportra, embercsoportra vagy egy társadalmi és kulturális kontextusban emberekre vonatkoztatnak¹
Ezeknek lehetnek pozitív vagy negatív hatásai.
És ezek információk egyszerűsítésével, kategorizálásával és osztályozásával segítenek nekünk valamilyen elhatározásra jutni.
Ezek egy hiedelemrendszerhez kapcsolódnak - legyen az a sajátunk, amit felismerünk vagy akár másokéval közös -, de eléggé meggyökerezett ahhoz, hogy tartósak legyenek.
Ezek olyan hiedelemrendszerekhez vezethetnek, amelyekben egy vagy több sztereotípia leírja, kidolgozza, hozzáigazítja, adaptálja vagy átalakítja valóságunkat, tényeinket vagy eseményeinket.
Ezek tartalmaznak egy összehasonlítás céljából használt referenciát, amely alapján pozitív vagy negatív megítélés lehetséges: a kívánatos, az, amit jobbnak vagy előnyösebbnek tartanak, annak, amit hinni vagy elképzelni kell...
Noha a sztereotípiák általában kizárólag egyes kulturális kontextusra és közös kulturális kódokra jellemzők, néhány közülük "transznacionális sztereotip témává" vált.
Így azután valószínűleg bárki bárhol képes a következő mondatokat sztereotípiákkal kiegészíteni:
Mikor gondolunk sztereotípiaként valakire vagy valamire?
- Minden alkalommal, amikor általánosítunk
- Minden alkalommal, amikor valamilyen jellemvonást vagy tulajdonságot hozzárendelünk valamihez vagy valakihez, mert szerintünk hihető és nyilvánvaló
- Minden alkalommal, amikor előítéleteink alapján jutunk valamilyen következtetésre, nem pedig az adott pillanatban jelen lévő bizonyságra támaszkodva
Az előítéletek olyan komoly erővel vagy befolyással bíró ítéletek, amelyeket valamiről vagy valakiről korábban hoztak. A sztereotípia megnyilvánulása is lehet, ami egy adott helyzetben "átveszi az irányítást" felettünk.
Ezek pedig "mikro- vagy makro-érzelmi kitöréseket" váltanak ki.
Olyan rendszerként működnek, amely fenntart egyfajta védelmet "biztos, ami biztos alapon" arra az esetre , ha negatívumként jelentkeznek, de egy olyan rendszer is, amely előzetes igazolás érzetet ad nekünk, ha pozitívumként bukkannak fel.
Ezek alakítják hozzáállásunkat, viselkedésünket, magatartásunkat, lépéseinket.
Miért tűnnek sztereotípiáink és előítéleteink néha nagyon is valóságosnak?
A Pygmalion hatás (pozitív önbeteljesítő jóslat) dolgozhat bennünk. Ez a jelenség azt írja le, hogy a várakozások, hiedelmek, érzések, érzelmek, kommunikáció és viselkedés, amelyekkel rendelkezünk, vagy amelyeket egy másik személy számára megmutatunk, befolyásolhatják a másik személy tevékenységét, viselkedését vagy reakcióját annyira, hogy akár önmegvalósító próféciákká válhatnak.
De az is van, amikor azon benyomás szerint viselkedünk vagy cselekszünk, amiről azt hisszük, hogy mások vagy egy másik személy tesz ránk.
Néha így vagy úgy, a tudatalatti dinamika mindkét felünket érinti, és egyfelől a Pygmalion-effektus játszik szerepet, megerősítve meggyőződésünket, sztereotípiáinkat és előítéleteinket (másfelől viszont valójában egész idő alatt az eredetileg is meglévő hitünket és sztereotípiáinkat alkalmazzuk).
Ha mind az ingert, mind az eredményt negatívnak tekintik, akkor azt Golem-effektusnak (negatív önbeteljesítő jóslat) hívják.
Amikor ugyanaz a folyamat zajlik le bennünk - ha egy személy biztonságban érzi magát és képes elérni egy bizonyos eredményt, ez az önbizalom jelentősen növeli annak valószínűségét, hogy eléri ezt a célt - ez az úgynevezett Galatea effektus (egy személy önmagával szembeni elvárásain keresztül sarkall sikerre).
Az előítélettől a diszkriminációig: csak egy lépés választja el őket egymástól vagy fokozatosan munkálkodik afelé, jelen van.
A megkülönböztetés számos formája létezik, és az egyik az előítélet alapján történő megkülönböztetés.
Ez a megkülönböztetés nem mindig nyílt, és néha rendkívül kifinomult eszközökkel dolgozik.
Manapság a politikailag korrekt hozzáállás és viselkedés megtartását rendszerint fontos értéknek tartják, és ez néha láthatatlan diszkriminációk felbukkanásához vezet. Ezek, bár nem mondják ki, léteznek, de sokkal nehezebb őket tetten érni.
Nem minden megkülönböztetés alapja előítélet. Valójában mindegyik strukturális, és része a társadalmi és kulturális rendszernek, de a fő megkülönböztetések, amelyeket szinte mindannyian valamikor megtettünk vagy megtapasztaltunk, előítéleteken alapulnak, ami nem más, mint egy egyenlőtlenségen alapuló hiedelemrendszer.
A következő videó példákat hoz arra, hogy az előítéletek hogyan vezethetnek diszkriminációhoz:
Előítéletek. Feltöltötte: Anne Frank House https://www.youtube.com/watch?v=IzEdSdvFLU0 A felirat engedélyezéséhez használja a beállító gombot!
Honnan származnak a sztereotípiák és előítéletek?
Ezek hiedelemrendszerek. Tőlünk származnak, és mindenütt megtalálhatók!
A reklámok, sorozatok, filmek, regények, történetek, rajzfilmek, valamint a régi és új társadalmi, oktatási és közösségi rendszerek gyors áttekintése után lehetetlen nem meglátnunk őket.
Ilyen hiedelmekkel (egyebek között) átitatva nőttünk fel , és életünk valamelyik szakaszában mindenki lehet a sztereotípiák és előítéletek tárgya illetve terjesztője. Ahol léteznek sztereotípiák, ahol vannak előítéletek, és ahol létezik az egyenlőtlenség, az azért van, mert beágyazódtak a hiedelemrendszerünkbe, és mint ilyenek, kisebb vagy nagyobb mértékben elterjednek a teljes népesség egészében , de elegendő erővel bírnak, hogy fennmaradjanak.
Gyűlöletbeszéd: amikor az előítéleteket (hiedelmeket) olyan üzenetekben közvetítik, amelyek sértenek embereket, vagy rávesznek más embereket, hogy azonosuljanak az üzenettel
A gyűlöletbeszéd a megnyilvánulás speciális és kézzelfogható formája²:
Ez olyan beszéd vagy üzenet, ami gyűlöletre uszít, vagy gyűlöletre bátorító gondolatokat vagy elveket védelmez.
És magában foglalja az egy személlyel vagy embercsoporttal szembeni megalázást vagy megvetést.
És a következőket okozza: (közvetlen vagy közvetett) zaklatást, becsületsértést, erőszakot vagy erőszakos légkört, valamint a negatív sztereotípiák illetve a megbélyegzés terjesztését.
Tartalmazhat közvetlen vagy közvetett fenyegetéseket, vagy arra bátoríthat, hogy egy személyt vagy emberek csoportját fenyegessenek.
Sokféle beszéd létezik, amely gyűlöletet provokálhat vagy arra ösztönözhet, vagy kimeríti a gyűlöletbeszéd fogalmát.
Ezek az üzenetek vagy megnyilvánulások sokféle meggyőződésen alapulhatnak, amelyek közül a leggyakoribbak a különbözőség kiemelése ezekben: megjelenés, nyelv, vallás vagy szellemi meggyőződés, nemzetiség vagy származás, kor, testtípus, kognitív vagy pszicho- érzelmi jellemzők, nemi identitás, szexuális irányultság, életmód vagy életstílus.
A gyűlöletbeszéd olyan nyilatkozatokban is tetten érhető, amelyek tagadnak történelmi tényeket, olyan tényeket, amelyek emberiség elleni bűncselekménynek számítanak vagy akként tarthatják számon azokat.
Gyűlöletbeszéd és szólásszabadság: széleskörű vita tárgya
Hol van a szabad szólás, a humor és a szatíra határa? Hol vannak a korlátok a kommunikációban és a médiában?
Bizonyára mindenki, közeli kapcsolatok esetén inkább, kap olyan üzeneteket vagy megnyilvánulásokat, amely a közvetlen vagy éppen tréfás beszédhez sorolható, és ami arra késztet minket, elgondolkodjunk, hol van a határ, különösen akkor, ha személyünkben vagyunk érintve.
Más esetekben azért osztjuk meg az adott posztot, mert vicces, vagy további tréfára ösztönöz minket, és hasonlóképpen válaszolunk, felerősítve az eredeti üzenet visszhangját.
Persze ha ez anonim módon történik, akkor mindjárt más dimenzióba kerül.
Közepes vagy nagy léptékben a szólásszabadság korlátja egyértelmű, bár amikor nem érezzük sértve magunkat egyénként vagy egy csoport részeként, nehéz meghúzni a szólásszabadság ésszerű határát, vagy a szabad szólás teljes felelősséggel járó korlátját. Más esetekben könnyű meglátni, hogy egy beszélgetés, üzenet vagy kommunikációs cselekvés szítja a gyűlöletet.
Noha sok ország már belefoglalja a gyűlöletbeszédet a büntetőjogába, a vita a szólásszabadság korlátozásáról (vagy hiányáról) továbbra is nyitott.
A következő videóban néhány fiatal érdekes és ésszerű ötleteket kínál.
Mi a gyűlöletbeszéd? Megkérdeztünk a főiskolai hallgatókat. posted by ReasonTV https://www.youtube.com/watch?v=skuLK0YpksI A felirat engedélyezéséhez használja a beállító gombot!
Internetes zaklatás vagy virtuális zaklatás
Ez a közvetett zaklatás egyik altípusa, amelyet a szociális hálókon és az új technológiákon keresztül hajtanak végre. Szándékos viselkedés eredménye, amelynek célja egy másik személy bántása vagy zaklatása, valamint egy bizonyos időszakban fenntartott egyenlőtlenség kialakítása a két alany között (ami az agresszort az áldozattal szemben domináns pozícióban tartja). „³
Sok ember, és különösen sok fiatal, az internetes zaklatás eseteit vagy mint szenvedő fél és/vagy mint elkövető tapasztalja meg. Ez a zaklatás néha kifinomult módszerekkel történik, míg más esetekben becsmérlő, megszégyenítő vagy diszkriminatív kommentekkel valósul meg. Erőszakos és megfélemlítő esetek is előfordulnak.
Minden eset súlyos és sérti az alapvető ember alapvető jogait.
Az internetes zaklatás nem csak a virtuális agresszorra utal, hanem számos egyéb cselekedet is támogatja, ösztönzi és fenntartja az internetes zaklatást, például az üzenetek megosztása, megerősítése vagy akár a megtekintése.
A következő videó néhány példával és javaslattal szolgál az internetes zaklatás észleléséhez és kezeléséhez:
Cyberbullying posted on ReachOut.com Australia https://www.youtube.com/watch?v=-C_T-CtgIEs&feature=youtu.be A felirat engedélyezéséhez használja a beállító gombot!
Az internetes zaklatás elleni, mint az erőszak bármilyen formája elleni fellépést törvények biztosítják. Vannak olyan intézkedések, amelyek elháríthatják azt, de nagyon fontos tudni, hogy a zaklatást vagy az erőszakot nem a biztonsági szabályok megsértésével vagy gondatlansággal okozzák. A zaklatást és az erőszakot mindig szándékosan és azon emberek döntése alapján követik el, akik zaklatást, erőszakos akciót kezdeményeznek, vagy a másik személy jogait megsértik, valamint azok az emberek, akik közvetlenül vagy közvetve erősítik vagy támogatják ezeket a cselekedeteket.
A következő tippek segíthetnek ezekben a helyzetekben: 4
Az internetes zaklatás néhány típusa:
Grooming5:
Grooming akkor történik, amikor egy felnőtt ember kiskorúakkal lép kapcsolatba az interneten keresztül ugyanolyan korúnak tettetve magát, hogy fotókat, felvételeket illetve intim vagy szexuális természetű tartalmat kérjen a kiskorútól.
Kis idővel a fájlcsere után a felnőtt más hasonló tartalmat kér, vagy új kívánalmai vannak, és elutasítás esetén kényszerítést, fenyegetést vagy zsarolást alkalmaz a már birtokában lévő képek vagy videók lehetséges terjesztését kilátásba helyezve. Ez bűncselekmény.
Ha az a személy, aki ezt a tartalmat megkapja, megosztja és továbbadja a küldő személy engedélye nélkül, az bűncselekmény.
A zaklatás és az internetes zaklatás bűncselekmény. Ha ez történik valakivel, akkor nagyon fontos a helyzet felmérése, információk megszerzése, segítség, útmutatás és jogi tanácsadás kérése, a bűncselekmény súlyosságától függetlenül.
Sexting 6 :
Időnként bizalmi kapcsolatban vagy megbízhatónak tartott kapcsolat esetén el lehet küldeni szexuális tartalmú szöveget, intim vagy szexuális fényképet vagy felvételt. Ezt nevezik sextingnek.
Felelősség és szándék
A média nagyszerű lehetőséget kínál a fejlődésre és az átalakulásra. A médialehetőségek lehetővé teszik számunkra tartalmak elérését, mi több, hogy kapcsolatba lépjünk egymással, támogassuk egymást, szélesítsük látókörünket és kapcsolatainkat.
Bár ez nem arról szól, hogy milyen felelősséggel és szándékkal kell szembenéznie mindenkinek, kívánatos lenne, hogy mindannyian tudatosan mérlegeljük, hogy milyen típusú felelősséget és szándékot választunk, mint tartalomfogadó és -készítő. Ez vonatkozik minden médiaplatformra és bármilyen létrejött kapcsolatra.
A tudatos választás azt jelenti, hogy amikor arról döntünk, kik is vagyunk, azt racionális és etikus módon tegyük meg.
_________________________________________
¹ Based on “Pildoras Formativas Stop Rumores. Manual para el auto-aprendizaje ”. STOP RUMORES Project by Federación Andalucia Acoge, available at https://stoprumores.com/wp-content/uploads/2018/08/PILDORAS-AUTOFORMACI%C3%93N-STOP-RUMORES-1.pdf.
² Based (non-literal) definition of the General Recommendation n.15 on lines of action to combat hate speech of the European Commission against racism and intolerance, adopted on December 8, 2015, included in the article “Hate speech as a limit to freedom of expression under the European agreement ”, available at https://www.ugr.es/~redce/REDCE27/articulos/03_TERUEL.htm#dos
³ Definition from the article “Ciberbullying: analizando las características del acoso virtual” by Oscar Castillero Mimenza available at https://psicologiaymente.com/social/ciberbullying-acoso-virtual
4 Information extracted –not literal- from the publication “Guía para jóvenes. Se legal en internet ”, 2016, by the Agencia Española de Protección de datos, available at http://tudecideseninternet.es/aepd/images/guias/Guia_menores2016.pdf. more information in www.tudecideseninternet.es
5 Ibídem, Graphic no. 6
6 Ibídem, Graphic no.7